Hamis bejgli

Eltűnésem oka igen egyszerű, mostanában a család kérésére főztem a kedvenceiket, karácsony után valahogy erre vágytunk, ez pont kapóra jött, mert igazából nem is volt túl sok kedvem újdonságokkal kísérletezni, ezeket szépen elrendezni és fotózni főleg, hogy annyira korán sötétedett is, reggel sötétben mentünk és sötétbe értünk haza  a munkából. A maradék pár órát inkább a családi életünkre használtuk fel és a konyhában tényleg minden a minimumra szorítkozott.
Szerintem ez még egy pár hétig így is fog maradni, de tavasszal újult erővel szeretném belevetni magamat a főzésbe, igaz addig még vár ránk egy kivizsgálós hét a Vadaskertben, brrr kórházi koszt, majd esetleg beszámolók erről is, még nem tudom.... addig kérlek legyetek türelemmel, jövök, amint kedvem és időm engedi.

Addig is hozok egy hamis bejgli receptet, amit tényleg gyorsan elkészíthető és nagyon fincsi, nálunk jobban bejött, mint az igazi kelesztett bejgli. Az is bizonyítja mindezt, hogy az utolsó 3 szeletet sikerült lencsevégre kapnom, mielőtt eltűnt :)

Jaj és itt a hóóóó!!!! Délután szánkózás a program, ha picit enged az idő az aktuális -12 C-ból, apropó holnap lehet sítalpakat kellene tennem a kocsira, hogy a hegyről lejussak?! :)

A tészta receptje nagyon univerzális, mert többféle sütihez használható, almás pite, rácsos pite, linzer, keksz, darálós keksz és hamis bejgli, de a variációk száma itt még közel sem ért a végéhez, fantázia kérdése, mert annyira jól kezelhető percek alatt összeállítható a tészta, hogy mostanában ez lett az egyik kedvencünk.

Ebből az adagból nekem 5 rúd jött ki.

50 dkg margarin
1 kg liszt
30 dkg porcukor
pici só
2 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja és a felének a leve
4-5 tojássárgája
kevés tejföl

A töltelék

40 dkg darált dió
2 dl tej
1 citrom reszelt héja
porcukor ízlés szerint
zsemlemorzsa a kívánt állag eléréséhez

A lisztet elkeverjük a porcukorral, sütőporral, sóval és a reszelt citromhéjjal.
A margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlét és annyi tejfölt amennyivel szép sima, jól kezelhető tésztává tudjuk gyúrni, arra figyeljünk, hogy viszonylag gyors mozdulatokkal dolgozzunk, hogy a vaj ne puhuljon meg túlságosan. Pihentetni nem kell.

A diókrémet érdemes előre elkészíteni, hogy ki tudjon hűlni. A darált dióhoz hozzáadjuk a tejet és a citrom héját, elkeverjük majd jöhet az ízlés szerinti cukor és annyi zsemlemorzsa, amennyivel egy viszonylag szilárd, kenhető krémet kapunk, pár percig kevergetve a főzzük.

A tésztát 5 részre osztjuk, vékonyra kinyújtjuk, a féléig megkenjük diókrémmel és feltekerjük.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd 1 tojásfehérjét és pici tejfölt villával felverünk és ezzel kenjük meg a sütemény tetejét, hamis márványt készítünk rá,  az oldalát villával megszurkáljuk, végül 180 C-on szép aranybarnára sütjük, ha kihűlt felszeleteljük.