Állítólag a vékony csíkokra vágott hús a pusztán vándorló magyarok ősi tartósító módszerének továbbélését jelzi. Vannak források, amelyek úgy tartják, hogy a tokányféle borsos húsételeink a török hódoltsági területekről Románián keresztül kerültek Erdélybe, majd onnan az Alföldre. (forrás wikipédia)
Mindenesetre nagyon finom egytálétel, rizzsel vagy sült krumplival. Ez egy egyszerű változata.
60-80 dkg sertéshús
2 nagy fej vöröshagyma
25 dkg borsó
só, bors, olaj, víz
A húst vékony csíkokra vágjuk, majd forró olajra dobjuk és addig forgatjuk még fehér színű nem lesz a hús. Ekkor beleszeleteljük a hagymákat (tetszés szerinti formációban, én karikára szoktam vágni), majd átforgatjuk és hozzáadjuk a borsót. Ismét átforgatjuk, ekkor már van annyi leve, hogy nem ég le. Megborsozzuk, egy púpozott kávéskanálnyi bors elég elsőre. Majd felöntjük annyi vízzel, hogy 3/4-ig ellepje a húst.
A főzés folyamán többször pótoljuk a vizet, de sosem teszünk rá sokat, csak annyit, hogy jól megpárolódjon, de ne süljön le az étel. Ha félig megpuhult a hús, akkor sózzuk, majd a főzés végén még sóval és borssal utánaízesíthetünk, amennyiben szükséges. Amikor már puha a hús és enyhén színt kap elfőzzük a maradék vizet, pont annyira, hogy egy kevés szaft azért maradjon alatta.
Rizzsel tálaltam, amit egy merőkanálba nyomkodtam és úgy borítottam a tányérra, ezt a fortélyt még nagymamám mutatta és azóta is használom ezt az ötletet.
2 megjegyzés:
Szeretem. És milyen gusztán kandikálnak ki a szép zöld bogyók :)
Épp most tettem fel egy tokány receptet és kerestem a megfelelő frappáns magyarázatot a tokány eredetére.Már nem kell tovább keresnem,nálad megtaláltam!:-)
Jól néz ki!
Megjegyzés küldése